Tiszaszentimre geológiája

Mit tanulhatunk a geológiából?

A mintegy 50 km távolságra található Bükk hegység nem is gondolnánk, hogy milyen erősen befolyásolja a Tiszaszentimre környéki talajtani változatosságot. A Bükk fennsíkról a Bükkalján és a Mezőségeken át, a Tisza árterének túlpartján, a Tiszafüredi Kunhegyesi síkon állunk.

Évmilliókon át a Kárpát-medencében gyűltek a hegység perem hordalékai. Az egyre bezáródó Pannon-tenger, majd később Pannon-tó gyűjtötte magába a lepusztulás termékeket. 5,4 millió évvel ezelőtt a miocén és pliocén korok határán a Pannon-tó feltöltődött, ezt követően a Kárpát-medence egész területét folyóvízi síkság foglalta el. A folyók medre nem a maihoz hasonló elrendezésű volt.

A Kárpát-medencére jellemző erős tektonikai tagoltság eredményezte, hogy kisebb kőzetlemezek hol megsüllyedtek, hol kiemelkedtek. Az ős Tisza hosszú ideig az Ér és Berettyó vonalán folyt, a maitól jóval délebbre. Ebben az időszakban a Bükktől egészen Szolnokig a hegységperemről lefolyó patakok hordalékkúpja épült. Közel 10-15 ezer évvel ezelőtt a Nyírség és Hajdúság területe elkezdett kiemelkedni, mellyel együtt a Bodrogköz és Hortobágy területei megsüllyedtek: ez húzta magára a Tisza medrét a korábbitól jóval északabbra.

A Tisza ártérre nagyító térképen kitűnően látszik, ahogy a folyótól délkeletre a hordalékkúp síkságok jellemző fonatos formavilágát a Tisza jelenlegi ártere levágja és gyönyörű meandereket rajzol rá.

Másik térképen, mely közvetlenül Tiszaszentimre környékére fókuszál jól látszik, hogy az ártér peremén közel 10 méteres eróziós perem található, erre épült Tiszaszentimre települése is. Szintén látható, hogy Tiszaszentimre és Kunmadaras között, az eróziós peremtől, tehát a jelenlegi ártértől délre, meanderek rajzolódnak a fonatos formavilágú tájba. Ez egyértelműen arra utal, hogy a Tisza, miután északabbra kényszerült a tektonikai mozgások miatt, több szakaszban vágta át a hegylábi hordalékkúpot.

A lösz

Itt még fontos megjegyeznünk egy nagyon jelentős földtörténeti korszakot, mely a Tisza mederváltása előtti. A pleisztocén időszak a jégkorszakok és jégkorszak-közök kora. Száraz hideg éghajlat jellemzi, hiszen a felszíni vizek nagy része a föld sarkvidéki területein található, jégként.

Az eljegesedés idején a jég magába fagyaszt mindent, mi a felszínen van: követ, kavicsot, hegyet. Ez a felszín felé, mint egy dörzspapír dolgozik, aprítva, porítva mindent, mi az útjába kerül.A jégkorszak-közökben ez az apríték kiolvad a jégből és apró patakok hordják el a jég peremi területekről. Az ezekre az időszakra jellemző, erős északi szél ezt a hordalékot felkapja és messze viszi.

Hazánk területének nagy részét, néhol majd 200 méter vastagságban befedte ez a jégkorszaki por. Ezt hívjuk lösznek. Miután a jég nagy mennyiségű mészkövet és dolomitot darált le, a hozzánk jutó lösz nagyon jelentős karbonát tartalommal bír. A Tisza irányváltásakor hazánk területének nagy részét egyenletesen fedte az in-situ vagy áthalmozott lösz. Ezért a folyami hordalék jelentős részét ez a por alkotja és keveredik mindennel mi a folyó útjába került.

A felszíni földtani térképek a fent leírt folyamatokat szépen illusztrálják. Az üledékek kora, mint látható a térképen, kirajzolja a hegylábi hordalékkúp felszíneit, melyeket a fiatal folyami üledékek metszenek át.

“A laza üledékek eredete” című térkép azt ábrázolja, hogy milyen felszínformáló erő helyezte el az adott anyagot. Látható, hogy az egész környék nagy részét folyami üledékek alkotják melyek a korábbi, Bükkből lefutó patakok anyagai és a Tisza hordalékai. A szél által hordott anyagok, egyértelműen, csak a magasabb térszínek tudtak megmaradni, illetve ha vizes, mocsaras területre érkeztek: ezeket az agyagos löszöket nehéz megkülönböztetni a folyó által felkapott és egyéb üledékkel kevert lösztől.

Felszíni üledékek

Az anyagok minősége is nagyon jellemző térbeli elrendezettséget mutat. Látható, hogy az erősen agyagos üledékek a Hortobágy mélyedése felé illetve délebbre, a Szolnoki-sík irányában találhatók; kisebb foltjai a felhagyott meanderek vagy folyóhátak által lezárt, lefolyástalan medencékben gyűltek. A területet leginkább az áthalmozott lösz jellemzi. Iszapos löszös hordalékok töltik ki azt a helyet, ahol a Tisza átvágta magát a hordalékkúpon. Homokos szövetű anyagok az öreg felszínen maradtak meg, ahol az akkor még nagyobb lendületű folyók és patakok pakolták ki durvább hordalékaikat. Mindezek a folyamatok eredményezik azt az összetett talajképző környezetet, mely Tiszaszentimre környékét jellemzi.