Mikroklíma és Gazdálkodás

Szerző: Magyar Talajtani Társaság

A különböző mikroklímaközegek jelentősen befolyásolják a termesztett vegetációk fejlődését.
Ez a hatás felerősödik a mikroklimatikus szempontból kitett területek és vegetációk átfedése esetén. Gondolhatunk a kiemelten fagyveszélyes területekre, a fokozott deflációval érintett zónákra, a besugárzási vagy léghőmérsékleti, párologtatási és párolgási különbségekre, végső soron mindegyik jelenség heterogenitása mögött a domborzat és/vagy felszínborítottság, továbbá a talajtani viszonyok kis területen belüli változatossága áll.

Klímatrendek

Induló rovatunkban a korábban bemutatott szenzorállományon és GIS alapmodelleken keresztül nyerünk betekintést a vizsgált területen lezajló, mikroklimatikus szinten értelmezett agrometeorológiai folyamatokra. Az adott terület klímatrendjeinek mikroklimatikus interpretációja hozzásegít minket az ésszerű tervezési és védekezési folyamatok előkészítéséhez és közelebb vihet a minket körülvevő geográfiai változatosság értelmezéséhez.

A poszt a B048-as szenzor példáján keresztül mutatja be a mért adatok struktúráját. A szenzorapparátus magaslati elhelyezkedésű, a négy tagú katéna legmagasabban installált tagja.

Várható mikroklimatikus kitettsége:

• fagyveszély szempontjából a legalacsonyabb, hiszen magaslati fekvése révén a kisugárzási fagyok kevésbé érintik, mint a mélyfekvésű szomszédos területeket.

• a deflációs kitettsége jelentősebb, így a legelőként való hasznosítás a felszínborításnak köszönhetően jelentős talajmegkötést eredményez.

Hőségzáró hidegfront

A mögöttünk hagyott héten egy hőségzáró hidegfont okozta hőmérsékleti hullámvasút hőjárását rögzítette a B048-as szenzor.

Jól látható, hogy a 07.26-i frontrendszer érkezése előtt tetőzik a hőség. Ez gyakori jelenség a ciklonokhoz köthető hőségzáró frontrendszerek érkezése előtt, amikor a front előterében a hidegfonti ág által felrántva labilis és meleg légtömegek sűrűsödnek be.

A 07.26-i napon a front előtt még 40 °C-on tetőzött a hőség, majd másnap 13 °C-al alacsonyabban, 27 °C-on állt be a napi T-max. Fontos részlet, hogy a két méteren mért léghőmérséklet mellett felszínközeli hőmérsékleti adatokat is rögzít az állomás.

A felszínközeli hőjárásra jellemző, hogy a két métereshez képest szélsőségesebb, általában magasabb hőingás jellemzi. Így napközben a közvetett besugárzási hőnyereség miatt jobban felmelegszik, éjszaka pedig a felszíni kisugárzásnak köszönhetően jobban lehűl.

Ez a folyamat jól nyomon követhető az ábrán. Továbbá látszik, hogy a zavartalan be-kisugárzási egyensúly megtörésekor a T 2m és a T 0 cm közötti hőjárási különbség jelentősen csökken, mivel a rendszer a külső időjárási behatások miatt homogenizáltabb. A legmagasabb 2 méteren mért (árnyékolt) léghőmérséklet 40 °C, míg a felszínközelben mért 61 °C volt (árnyékolatlan!). A legalacsonyabb 2 m-en 14 °C, míg a felszín felett 12,5 °C volt, ami abszolút trendszerű. Az adatgyűjtési metodológia különbségének ellenére is beszédes különbségek és értékes adatsorok kerültek rögzítésre.

Talajhőmérsékleti adatsorok

A talajhőmérsékleti (Ts-10; 20; 30; 50 cm) adatsorok jól szemléltetik, hogy egy anticiklonális (RH % min. = 28%), szabályos napi besugárzási ciklusokkal jellemezhető időszakban hogyan reagálnak a különböző mélységekben elhelyezkedő talajrétegek a külső viszonyokra.

• Először is a vertikális tengely mentén lefelé haladva csökken a napi talajhőjárás, mivel a talajrétegek egyre „távolabb” helyezkednek el a külső behatásoktól.

• A lég- és talajhőmérséklet együttváltozásának a szintje szintén csökken.

• Míg a 10 cm-es talajrétegben szabályos napi besugárzás esetén direkt módú az együttváltozás, addig az 50 cm-es talajréteg leginkább konstans hőmérsékletnövekedéssel reagál a hőnyereségre.

Az ábra jól szemlélteti továbbá, hogy a talajhőmérséklet napi járását a besugárzás és a léghőmérséklet napi járása együttesen, de nem egyenlő módon befolyásolja.

Látványos adatsor, amikor a hidegfront érkezése után a felcserélődnek a talajhőmérsékleti trendek és a legkevésbé kitett -50 cm-es talajréteg válik a legmelegebbé, míg a felszínközeli talajrétegek közvetlenebb módon reagálnak a relatíve hidegebb léghőmérsékletre és kitettség szerinti mértékben, szabályosan aláhűlnek.