Amikor a hidegpárna irányít
Szerző: Magyar Talajtani Társaság
Mi is az a hidegpárna?
A téli félévben gyakori vendég az úgynevezett hidegpárna. A Kárpát-medencében megülő hidegpárna a téli félév jellegzetes meteorológiai képződménye, amikor tartós anticiklonális helyzetben a medencét kitöltő hideg, nedves levegő megreked, fölötte pedig gyakran szárazabb, naposabb és enyhébb légréteg helyezkedik el. A jelenség térbeli kiterjedésével párhuzamosan léghőmérsékleti inverzió fejlődik ki.
Meteorológiai hátteret az erős inverzió, a gyenge légmozgás, valamint a medencejellegű topográfia adja, amely akadályozza a hideg levegő enyhébb légtömegekkel való keveredését. A hidegpárnának minden esetben külső hatás vet véget, például egy erősebb front (a gyenge frontok át tudnak csúszni a „másodlagos felszínként” működő hidegpárna tetején).
Hidegpárna hatásai
A hidegpárna hatásai közé tartozik a tartós köd, az ebből adódó szmogképződés, a légszennyező anyagok feldúsulása, valamint a jelentős hőmérsékleti kontraszt a medence alja és a környező magasabb hegyvidékek között, amelyek gyakran kiemelkednek a hidegpárna felső határából.
Az alábbi adatsor nagyon jól példázza, milyen hatással van ránk a hidegpárna alföldi viszonylatban (11.13-16) hogyan bomlik (11.16-18) fel, egy hidegfont során és vált arculatot az időjárás (11.18-20), továbbá mindezen jelenségek összege milyen módon befolyásolja a felszínközeli és talajhőmérsékleti trendeket.
Az anticiklonális időszak két részre bontható: hidegpárnás (11.13–16.) és napos (11.16–18.) anticiklonális időszakra.
Az ábrán jól látható, hogy november 13–16. (szürke háttér) között hidegpárna uralta a vizsgált területet (Tiszaszentimre). A léghőmérséklet napi ingadozása minimális (1–2 °C), a levegő telített (RH ≈ 100%), és a talajhőmérséklet napi járása gyakorlatilag teljesen kimarad, még a felszínközeli (–10 cm) talajrétegekben is. Ez egy tipikus hidegpárnás időszak.
November 16-án a hidegpárna kiterjedése északra tolódott, így az Alföld túlnyomó része kikerült a hatása alól. Ez pontosan nyomon követhető a relatív páratartalom gyors változásában: a korábbi konstans telítettség helyett napi ingadozás jelenik meg. A gyakorlatban a zárt, egész napos ködtenger helyett változóan napos időjárás jellemezte az Alföld északkeleti részét, míg a Kárpát-medence északkeleti térségében beragadt a hidegpárna, jóval alacsonyabb léghőmérsékleti értékeket eredményezve. A diagramon jól látható (sárga háttér), hogy meredeken emelkednek a csúcshőmérsékletek (15+ °C), és nő a napi hőingás mértéke. Ezzel együtt a –10 és –20 cm-es talajréteg közvetlen melegedéssel reagál, míg a mélyebb rétegek az időszak rövidsége miatt szinte változatlanok maradnak.
A hosszan tartó anticiklonális időszaknak egy markáns hidegfront vetett véget (lila kitöltés a diagramon), amely Kárpát-medence-szinten kisöpörte a hidegpárnát. Ennek következtében a napi maximumhőmérsékletek jelentősen visszaestek. A front gyér csapadéktömbjeinek és felhősávjának elvonultával a hideg levegő nyugalomba jutott, az ég kitisztult, így az éjszakai kisugárzás során gyenge fagyok alakultak ki, nappal pedig 10 °C körüli maximumok jelentkeztek. A relatív páratartalom a front állapotának megfelelően követte a léghőmérséklet alakulását.
Hogyan alakult a talajhőmérséklet?
A talajhőmérséklet egyértelmű csökkenéssel reagált a lehűlésre. A felső rétegek napi járást mutatnak, míg az alsóbb rétegek konstans hűléssel követik a trendet. Ez a kettősség tipikus az átmeneti (pl.: frontközi) időszakokban: a felszínközeli talajréteg hőmérséklete a lehűléssel a mélyebb rétegek hőmérséklete alá csökken, így a mélyebb talajrétegek fokozatos, egyenletes hűléssel reagálnak.